Mi inspirált arra, hogy az legyél, aki ma vagy?
Úgy gondolok vissza magamra, hogy egy csendes, visszahúzódó kislány vagyok, aki nem nagyon barátkozik másokkal. Sokáig éreztem magam kívülállónak, számomra a mesék, történetek adtak biztonságot, a könyvek meghatározóak voltak számomra. Nagyon élveztem, amikor már önállóan tudtam olvasni és sorra vehettem le a könyveket a polcról, pl Apukám indiános könyveit, a Váratlan utazást, Anne Shirley történeteit. A könyvektől megnyugvást és megerősítést kaptam, hogy léteznek rokon lelkek, csak meg kell találnom őket.
Később nagyon kedveltem az Erőleves a léleknek sorozatot, mert azt bárhol fel lehetett nyitni és nem is a történet volt igazán fontos, hanem az energia, amit átadott. A regények helyét aztán átvették, az Apukám révén érkező önfejlesztő, személyiségfejlesztő könyvek, majd egyre több szakkönyvet kezdtem olvasni.
Meghatározó élmény számomra azzal kapcsolatban, aki ma vagyok, hogy az édesanyám által katolikus szemléletben is nevelkedtem, vasárnaponként templomba jártunk, ahol gyakran felolvastam. Bár mindig nagyon izgultam, de a felolvasást, versmondást annyira szerettem, hogy szívesen léptem fel, akár a templomban, akár az iskolai ünnepségeken.
Az írás hogyan jelent meg az életedben?
A könyvírás tulajdonképpen már gyerekkorom óta ott volt a lelkem mélyén, tizenegy éves korom körül kaptam egy piros borítású könyvecskét, amire aranybetűkkel rá volt írva, hogy Napló. Nagyon szerettem, hogy mindenről írhatok bele, akár verseket, történeteket. Később, amikor életcélról, bakancslistáról kérdeztek, mindig ott volt, hogy könyvet szeretnék írni. A könyvek nagyon sokat adtak az életemben, ezért a vágy, hogy én is írjak egyet, ami segíthet másoknak helyzeteken túljutni meghatározó volt számomra. Ugyanakkor mégse hittem igazán, hogy ebből valóság lesz egyszer.
Mikor léptél mégis a tettek mezejére?
2011 táján került a polcomra egy kreatív írásról szóló könyv, majd elmentem egy jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamra is, ami megadta nekem az alkotás, áramlás jó érzését.
Egy hasonlattal élve ez az időszak olyan volt számomra, mint amikor valaki arra vágyik, hogy megtanuljon szörfözni, de előszőr csak kimegy a tengerpartra és nézi azokat, akik már a vízen vannak. Az igazi változás, amikor már úgymond felálltam a szörfdeszkára és nem estem le róla, csak évekkel később jött el. 2018-ban egy Theta Healing Bőség tanfolyamon vettem részt, ami után hirtelen elkezdtek változni a dolgok. Egyszerre három helyről is munka ajánlatot kaptam, a Solutionsurfers Magyarország csapatával azóta is együtt dolgozom. Az írás pedig egy nagyon érdekes dologgal kezdődött, egyik éjjel nem tudtam aludni, majd arra lettem figyelmes, hogy egy mondatot hallok. Muszáj volt leülnöm a gépemhez, hogy leírjam azt, és amint leírtam már hallottam is a következő mondatot, majd a következőt és végül azt vettem észre, hogy írtam egy oldalt, amiből egy összefüggő, kerek történet lett. Szép lassan történetek kezdtek érkezni hozzám, amiket csak le kellett írnom. Emlékszem, hogy mennyire sírtam a meghatottságtól, amiért megadatott, hogy teljesült a vágyam és csatornázhatok történeteket, amik gyógyulást hoznak azoknak, akik majd olvassák.
Innentől pedig már ragyogóan „szörfölsz”, azaz könnyedén érkeznek a történetek?
Az a megközelítés, hogy találjam ki a cselekményt és írjak köré történetet, számomra nem működött. Az én utam az íráshoz az volt, hogy meghalljam és leírjam a történeteket. A könyv születése azonban, egy hosszabb folyamat volt, nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy ott termett. Kihívásként éltem meg, amikor nem érkeztek a történetek, vagy másmilyen formában érkeztek pl versként. Igyekeztem irányítani a folyamatot, ezért volt, hogy csak úgy odaültem a géphez és figyeltem, hátha elkezdődik valami vagy próbáltam egy kérdést feltenni, amire válasz érkezik egy felsőbb dimenzióból. Nagy tanítása volt a könyvnek, hogy engedjem el a kontrolt.
Mit tanultál még a könyv születése kapcsán?
Mindig nagyon kritikus voltam magammal, rám a 120%-os maximalizmus volt a jellemző. Sokat bántottam magam azzal, hogy miért nincs már fizikai formában a könyv, türelmetlen voltam a folyamattal kapcsolatban.
A könyv azt tanította nekem, hogyan lehet engedni a dolgokat és bízni abban, hogy úgy lesz jó, ahogy lesz, mert nem lehet pusztán akarásból megoldani valamit és nem lehet minden nap egyformán teljesíteni. Eljutottam oda, hogy élvezem az írás adta áramlást és boldogságot adnak az elkészült szövegek, nem keresem folyamatosan a kívülről jövő visszajelzést az írások kapcsán.
Mit teszel annak érdekében, hogy ahogy mondod meghalld a történeteket és le tudd írni?
Odafigyelek magamra és igyekszem belső egyensúlyban lenni. Figyelem, hogy mitől tudok töltődni, az írás és a coacholás mindig energetizál. Rendszeresen eljárok táncolni, ami szintén segít, hogy odafigyeljek a testemre, lelkemre. Amikor azt érzem, hogy levegőre van szükségem akkor kimegyek a Duna partra, amikor azt érzem, hogy szükségem van pihenésre megállok.
Most, hogy a könyv gyakorlatias tennivalóival vagy elfoglalva továbbra is érkeznek a történetek?
Nagyon érdekes tapasztalás számomra, hogy most a könyvben szereplő történetek energiái megfoghatóbb történetek formájában érkeznek, melyeket gyakorlatias írásokban pl a Facebook oldalamon tudok továbbadni.
Mennyire vagy szereplője a történeteidnek?
A verseknél, amikor az önkifejezésre bíztatok, akkor az magamnak is szól, hogy merjem felvállalni, hogy az írás az én dolgom. Voltak olyan történetek, melyek mélyen megérintettek és segítettek régi kapcsolódásokból visszamaradt sérüléseket feldolgoznom. Más történeteknél előfordult, hogy konkrét személyek energiája volt a fejemben.
Érdekes kettősség az életedben, hogy nyitott vagy a spirituális világ felé, ugyanakkor közgazdász végzettséged van és multis tapasztalás is van a hátad mögött.
Van egy gyerekkori meghatározó élményem ezzel kapcsolatban, amikor kiderült számomra, hogy az egyik könyvelő ismerősünk táltos is egyben és a két világban való mozgás nem zárja ki egymást. Ez a kettősség látszik a munkámban is a coaching képviseli a racionális, az írás pedig az intuitív oldalt. Életem nagy feladata, hogy megtaláljam az egyensúlyt az alkotás szellemi oldala és a fizikai világ gyakorlatiassága között, mert nagyon jó repkedni, de nem lehet elmenekülni a földi élet feladatai elől, amire a barátok és családom mindig segít emlékeznem. Az egyensúly pedig talán abban lehet, hogy nem billenek ki egyik szélsőség fele sem.
Egyik történetedben írod, hogy: „...felemeli tekintetét a porból, hogy megtegye, ami rendeltetett...” – te, hogy vagy most ezzel, megtetted?
A tudás attól válik értékké, ha azt továbbadják és használják. Az én dolgom, hogy a sugallatból érkező történeteket meghalljam és leírjam, mert ezeknek a történeteknek az a dolguk, hogy hassanak és megérintsék az olvasók szívét. Úgy érzem az én könyvem nem egy végig olvasós könyv lesz, hanem mindig annál a történetnél fog kinyílni, ami a segítségére lesz annak, aki épp kinyitja.
Az íráson kívül még hogyan segítesz az embereknek?
Az íráson kívül számomra a coaching beszélgetések is egy alkotást, egy kreatív folyamatot jelentenek. A coachingot egy improvizációs táncnak tartom, amikor azt igyekszem meghallani, amire építkezni lehet és azt szem előtt tartani, ami az ügyfél számára a leghasznosabb. A coaching mellett egyéb spirituális eszközöket is tanultam pl pszichodrámát, Theta Healinget – amikkel a beszélgetések intuitív oldalát tudom hatékonyan támogatni.
Szerinted milyen lesz a könyvedet a kezedben tartani?
Egy katartikus érzésre számítok, amit valamelyik történet írása közben is átéltem, de elfogadás van bennem, azzal kapcsolatban, ha ez majd másként történik.
Mit fog mondani neked a könyv, amikor előszőr a kezedbe veszed?
Itt vagyok és most örüljél neki!
Valójában sokan kellettek ahhoz, hogy ez a könyv megszülessen, ezért szeretek úgy gondolni a könyvre, hogy ez nem csak az enyém. Szeretném, ha egyszer közösen ünnepelhetnék a természetben azokkal, akik a segítségemre voltak és velem örülnek a könyv megszületésének.
Császár Eszti
Coach, író