Márti a bejárt útjának tapasztalatait, jelenlétéből fakadó élményeit osztja meg, így segít abban, hogy visszaemlékezzünk arra kik is vagyunk valójában és visszataláljunk hitünkhöz. Számára az a sikerélmény, amikor azt látja, hogy a nők kivirulnak és elkezd több területen is működni az életük. „A legnagyobb öröm szerintem, amikor valaki rátalál a saját isteni csatornájára, ami valódi szabadságot és örömöt jelent.”
Mártinak több meditációján is részt vettem már, ami mindig különleges élmény, a vele való személyes találkozás és beszélgetés szintén lélekemelő volt számomra.
Az egyik Facebook postodban írod, hogy hálás vagy a volt férjednek, hogy segített abban, hogy ráismerj az erődre...
A legtöbb nő ösztönösen érzelmi és anyagi biztonságra vágyik, évezredek óta belénk ivódott, hogy magunk és leendő gyermekeink érdekében jól kell férjhez mennünk. Ez az én esetemben is így volt, amikor egy sikeres üzletember felesége lettem. Ugyanakkor ennek a helyzetnek az árnyoldalát is megéltem, hogy milyen nőként kiszolgáltatottnak lenni és anyagilag függő helyzetbe kerülni egy férfitől. Ez a tapasztalás pár éven belül egy nagyon erős függetlenségi vágyat indított el bennem. Gyerekruhák tervezésével kezdtem foglalkozni és egy önálló vállalkozást indítottam el, amivel olyan tíz évig foglalkoztam.
Majd évekkel később volt egy meghatározó álmom, ami teljesen más irányba indított el. Egy darabig még párhuzamosan folytattam az üzletasszony vonalat, de közben megszületett, hogy ki is vagyok én, végül jött egy pont, amikor elengedődött az üzletasszonyi dolog.
Az álmod, milyen változást indított el benned?
A jóga volt az első eszköz, amihez nyúltam és az álom olyan komoly hatással volt rám, hogy pár hét múlva Indiába indultam tanulni. Felismertem, hogy a problémáim gyerekkorom traumáiból, párkapcsolat területén látott extrém mintáimból indulnak ki és vágyat éreztem arra, hogy ezeket meggyógyítsam magamban.
Volt ennek a spirituális nyitottságodnak előjele?
Az Anyukám erősen vallásos volt, templomba is jártunk, és bár ő nem helyezett rá hangsúlyt, de nagyon sok mindent érzékelt. Valószínű, hogy erről a női ágról hozom a spirituális érzékenységemet és erős istenhitemet. Profétikus érzéseim pedig már kiskoromban is voltak, mert az édesanyámnak mondtam, hogy egy színpadon látom magam, ahogy sok embert tanítok. Akkoriban a tánc volt a meghatározó az életmben, ezért azt gondolták a szüleim, hogy biztos előadóművész leszek.
Hogyan élted meg az átmenetet, amikor elengedésben volt az üzletasszonyi életed?
Szerintem az átmenet sokak számára jelent belső harcot, amikor elengedésben van a régi és megjelenik valami új. Esetemben is ez egy nehéz folyamat volt, mert erős belső konfliktust jelentett számomra a kérdés, hogy az egyik oldalon megengedhetem-e magamnak, hogy elengedjem a megélhetési forrásomat, miközben a gyermekemről is gondoskodnom kell, a másik oldalon pedig ott volt egy erős szívből jövő hívás a jóga központ megnyitására. Le kellet ülnöm és végig gondolnom, hogyan fogom ezt úgy végigcsinálni, hogy a válásom is folyamatban van és 2008-ban egy jóga központból szinte egyáltalán nem lehetett megélni. Végül meghoztam egy nagyon komoly szívből jövő döntést és kinyilatkoztattam az univerzumnak a szándékomat és beleálltam a döntésembe, szinte abban a másodpercben egy csomó támogatás érkezett hozzám, például valaki kivette az egyik szobát, ami máris fedezte a bérleti díjam egy részét.
Mit jelent az, hogy beleálltál? Sokaknál láttam azt, hogy beleugrottak a szívügyükbe, de mégsem jártak sikerrel. Hogyan kell ezt jól csinálni?
Beleállni számomra azt jelenti, hogy odaadni magam a szeretetnek. Nagyon sok hitre van szükség, és ez nekem meg van. Amikor egy percre sem merül fel bennem kétség azt illetően, hogy isten a tenyerén tart, vezetve vagyok és nekem csak annyi a dolgom, hogy ennek a hitnek odaadjam magam akkor történhet ez meg.
Praktikusan ez azt jelentette, hogy nem azt néztem, hogyan fogom kifizetni a bérleti díjat, hanem azt láttam magam előtt, hogy minden menni fog, működik a központ és megélünk a fiammal. Amikor bővítettük a központot, akkor nem az volt a fókuszomban, hogy mennyivel nagyobb lesz a bérleti díj, hanem hogy mennyivel több embernek tudunk teret biztosítani.
Tulajdonképpen ez tudatos teremtés volt, csak akkor ennek még nem voltam a tudatában.
Hogyan kell tudatosan teremteni?
A teremtés passzív része, amikor kiküldöd a kérést az univerzumnak, ilyenkor megtöltesz képeket érzésekkel. A vízió önmagában nem elég, sokan lehagyják a cselekvő fázist, amikor lépéseket kell tenni nap, mint nap. Ami még fontos, hogy a figyelem a célon legyen, a hogyant pedig el kell engedni.
Hogyan lehet egyensúlyt találni a passzív és az aktív részek között?
Ez egy nehéz dolog. Amikor érzem az irányt akkor nem szoktam halogatni, hanem nekiindulok, mert nekem nagyon erős a cselekvő erőm. Korábban a passzív állapotot mindig bűntudattal éltem meg, mert az anyám hitét követtem, ami szerint mindig dolgozni kell, mindig teremteni kell, mert különben hiábavaló vagyok.
Most már oda tudok magamra figyelni, érzem a testem jelzéseit, tudom mikor kell passzivitásban lennem és nem erőltetnem. Amikor jön a cselekvő erő, akkor azt meglovagolom és teszek lépéseket. A rendszerem már el tudja fogadni, hogy megengedjem magamnak a passzív időszakokat is, mert az egyensúly csak így jöhet létre.
Mióta érzed azt, hogy a helyeden vagy?
Az erős megérkezettség érzésem nincs olyan régóta, kb. egy-két éve érzek így. Korábban mindig kerestem hogyan kapcsolódjak a legtisztább női energiákhoz és melyik női energiát bontsam ki magamban. Ez egy hosszú út volt.
Érdekes, hogy a hivatásodról kérdezlek és közben bejött a nőiség témája, hogyan fonódik ez össze?
Ez az első pillanattól összefonódott csak én ezt akkor még nem láttam.
Amikor megálmodtam, hogy jógaközpontot kell nyitnom, a neve is megérkezett: Anahita. Ezt nem is értettem, mert általában szanszkrit neve szokott lenni egy jóga központnak, Anahita, pedig a Nagyboldogasszony, az Istennő szimbólumnak a legmagasabb isten anyai minőségét jelenti.
Nőként végig jártam a női archetípusokat, amikről közben elkezdtem tanítani, utólag visszanézve látszik, hogy milyen isteni vezettetésben voltam, hogy megérkezzek a női teljességbe. Jelenleg egy nagy váltás van az életemben, amikor lehetőségem van a párommal, az isteni társammal közösen teremteni. A férfi és a nő együtt teremtése most egy nagy feladat a világban. Ez már nem anyagi célokról szól, hanem arról hogyan nyissunk új teret közösen, amivel többeknek teszünk jót. Most engedem, hogy ez megérkezzen.
Meg lehet fogalmazni, hogy számodra milyen a megérkezettség érzésében lenni?
Nehéz megfogalmazni szavakkal, mert olyan természetes állapot. Azt hiszem nap, mint nap emlékeztetnem kellene magamat arra, hogy ez egy óriási kincs. Hálásnak kell lennem azért, hogy áldott a létem ahová megérkeztem. Tényleg mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy megéri a sok munka, mert jön, amit keresünk a lelkünkben és lehetséges ezt fizikai testben megélni.
Vannak még félelmeid?
Gyakran érzem a mindennapokban a flowt, az örömérzést, de az nem jelenti azt, hogy nem köszönnek vissza sérülések. Amikor ismerős sebekkel találkozom, amikkel korábban már szembe néztem, nem engedem az elmémnek, hogy tovább lovagoljon rajtuk.
Legutóbb az elmúláson, öregedésen való félelmemen hosszabb ideig dolgoztam, akkor sikerült megnyugodnom és elengednem ezt, amikor egy szertartáson azt a tanítást kaptam, hogy a szépség attól örök, ha engedjük a szeretetet áramolni és nincs más dolgunk, mint megnyitni magunkat a szeretetnek.
Mit gondolsz a hivatásról?
Az egyik szertartáson egy nagyon egyszerű mondat érkezett ezzel kapcsolatban: „Amit szeretsz csinálni, az a hivatásod.” Nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni és nagy dolgokra gondolni, hiszen nem mindenki születik Gandhinak.
Mindenkinek van tehetsége, csak az emberek nagy része összehasonlítgatja magát, ami azért rossz irány, mert elmegy a fókusz arról, hogy ki ő valójában, pedig pont az a lényeg, hogy arra ráleljenek és azt az egyedit kibontsák.
Szilasi Márti