Egy kedves barátnőm invitálására jutottam el Szentpéteri Julianna, egy Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) workshopjára. Ahogy fogadott, azonnal otthonosság érzetét keltette bennem, megnyugtató volt a jelenléte és a törődése. A hétvégi munka során felkészültsége, bölcsessége mély bizalmat alakított ki bennem. Elhivatottsága példaértékű számomra, ezért is örömmel mélyülök el vele az EMK elsajátításában.
Amikor Juliannára gondolok egyszerre jut róla eszembe a nyugodtság és a tűz ereje.
Mit írnál a névjegykártyádra, ha lenne?
Erőszakmentes kommunikáció (EMK) oktató, mediátor, és azt szoktam mondani viccesen, hogy társalkodónő vagyok.
Mit csinálsz EMK társalkodónőként?
Meghallgatom, aki eljön hozzám, mert elakadt az életében. Önmagával, vagy más, számára fontos emberrel való kapcsolatában nem boldogul. (Párkapcsolati nehézségek esetén két ember közt is mediálok.)
Amit elmond, azt nem a szokásos módon hallom meg, hanem arra figyelek, hogyan érzi magát, és mi hiányzik számára az adott helyzetből. Amikor ezt sikerül megtalálni és a megértéstől, elfogadástól megkönnyebbül, akkor kis megcselekedhető lépéseket keresünk, amivel el tud indulni egy új úton, kikerülve a korábbi akadályt.
Milyen utat jártál be amíg „EMK társalkodónő” lettél?
Messziről indult az utam. Ott kezdem, hogy 11 évesen volt egy balesetem, amikor eszméletvesztéssel kórházba vittek. Egy fiatal, nagyon szimpatikus doktornő nagy szeretettel foglalkozott velem azon az egy héten, míg vizsgáltak az esetleges következmények miatt. Azzal az élménnyel mentem haza, hogy én gyerekorvos akarok lenni. Annak is készültem, felvételiztem az egyetemre, meg is volt a pontszámom, de valahogy a túljelentkezések miatt kiestem a rostán és nem vettek fel.
A családi nyomás miatt el kellett kezdenem valamilyen iskolát. Mivel a családban védőnő is volt, én is annak kezdtem tanulni. Tanulmányaim közben realizálódott, hogy jó is lesz ez így nekem, mert védőnőként egészséges gyerekekkel foglalkozhatok, a beteg gyerekekkel való foglalkozás számomra nagyon nehéz lett volna. Megszerettem a családokkal, fiatal párokkal való munkát.
Miután megszülettek a saját gyerekeim, elbizonytalanodtam magamban, nem éreztem jól magam a bőrömben. A férjem elkezdett önismereti csoportokba járni, amiről nem volt jó véleményem. Egy alkalommal azzal állt elő, hogy egy hetes csoportra megy, aminek „Isteni hancúr” a címe. Ez az elnevezés annyira megszólított, hogy úgy döntöttem én is ott akarok lenni. Kihívások közepette, de eljutottam erre a wokshopra, ahol úgy éreztem: hazaértem. Itt nem arra voltak kíváncsiak, hogy mit értem el az életben, hanem arra, ki vagyok én, hogy érzem magam a bőrömben. Ezek után elkezdtem hasonló csoportokba járni, tanulni önmagamról. Itt ismerkedtem meg Jónai Havával, aki tolmácsként volt jelen. Később pedig segítettem neki a „Keresztutak” elnevezésű konferenciát megszervezni. Itt volt főelőadó Marshall Rosenberg (EMK kidolgozója), az ő előadásán éreztem, hogy ez az eszköz biztosan kell nekem. Segíteni fog, hogy jobban értsem önmagam, másként kommunikáljak a gyerekeimmel és mivel közben külön költöztünk a férjemmel, a vele való egyezkedések is könnyebbek legyenek. Innentől mindenütt ott voltam, ahol az EMK-ról tanulhattam.
Akkor derült ki számomra, hogy ez több, mint egy önismereti út, amikor váratlanul felkértek, hogy Erdélyben önállóan tartsak EMK bemutatót. Ezzel párhuzamosan, egyre többen kezdtek hozzám fordulni, hogy hallgassam meg őket. Ígyhát egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem kell visszamennem dolgozni a munkahelyemre, mert már dolgozom, csak másként, mint odáig.
Lehet mondani, hogy ez egy hívatás számodra?
Ha azt mondjuk például, hogy elhívtak Erdélybe, meghívtak ezekre a beszélgetésekre, akkor hivatás.
Mi segített abban, hogy ezeket a fordulópontokat, hívásokat észre vedd?
Másféle hallóképességet, valami fura belső fület kaptam, ami segít észrevenni az ilyen dolgokat. Érzékelni, hogy ez egy iránymutatás, anélkül, hogy ez tudatos lenne. Mint egy tábla az útkereszteződésnél. Egy érzés marad bennem, hogy merre kell mennem, mit kell csinálnom.
Ez a másféle hallóképesség az, amit ki tudok használni a munkában is. Tényleg másként hallom az embereket, amikor arról beszélnek, hogy valamit nagyon nem szeretnek, én mégis meghallom, hogyan szeretik, becsülik magukat azzal, hogy azt a cselekvést választják. Amikor ezt visszajelzem, attól gyakran átfordul a dolog, megkönnyebbülnek és elfogadják önmagukat.
Ilyen hívás után is volt benned félelem, hogy változtass?
Sok esetben volt bennem félelem, hogy az én személyes komfortzónámon messze túlmutat az adott irány. Például halálfélelmem volt attól, hogy introvertált emberként kiálljak és előadást tartsak. Ugyanakkor valami nem engedte, hogy a félelmeim győzzenek.
Kérsz segítséget, amikor útkereszteződésben vagy és megjelenik benned a félelem?
Amikor az útbaigazítást érzékelem, már eleve azt hiszem, hogy van segítségem.
Ezen túl az EMK mellett a Hellinger féle családfelállítás nagyon bevált nekem, azt szoktam segítő eszközként használni.
Milyen érzés tudni, hogy van egy hivatásod?
Tudom, hogy most ott vagyok, ahol lennem kell.
Coelho, szerint, ha az ember a hívatását éli akkor az egész mindenség összefog, hogy azt megvalósítsa...
Szerintem nem csak akkor fog össze, amikor már éljük a hivatásunkat, hanem előtte is, hogy oda kerüljünk. Sok ilyen élményem van. Nem itt tartanék, ha nem lett volna egy ilyen „támogatottságom”. Nem könnyű, mert a kicsi ént, amivel azonosítom magam a mindennapokban, ezt kell meggyőzni, sok szeretettel rávenni: Tudom, hogy félsz, tudom, hogy nem bízol magadban, de akkor is ezt kell tenni, mert ez az út! Nem magadban, hanem ebben a nagyobban fontos bíznod!
Amikor az ember megtalálja a hivatását, akkor az az út végét is jelenti?
Ez nem úgy van, mint a népmesében, hogy boldogan élnek amíg meg nem hallnak. E mellett folyamatosan ki kell tartani. Beszéltünk már róla, hogy nem csak elkezdeni, hanem kitartani sem mindig könnyű. Nincs megállás benne, nincs olyan, hogy kész vagyok. Folyamatos fejlődésben kell lenni. Az EMK-t most már 23 és fél éve tanulom, mindig jönnek újabb felismerések, megértések. Közben önmagamat is folyamatosan fejlesztem. Ebben a szakmában a hitelesség mércéje, ha valaki saját magával is foglalkozik. Sokat.
Olyan ez, mint egy út, ahol van, hogy tánclépésben, könnyedén haladunk, máskor meg izzadós hegymenet van és feladnám. Az biztos, hogy minél többet csinálom, annál könnyebb, de az is biztos, hogy sosincs vége.
Szerinted mindenkinek van hivatása?
Szerintem igen, mert a hivatás nem biztos, hogy azt jelenti, hogy abból a tevékenységből meg is kell élni, viszont azt gondolom, hogy van hivatásunk, ami miatt most ebben a valóságban kell élnünk.
Mit üzennél azoknak, akik még nem élik a hivatásukat? Megéri az út odáig?
Egyértelmű, hogy megéri. Megéri kockáztatni, megéri kitartani azért az élményért, hogy a helyünkön vagyunk és saját sorsunkat éljük.
A te talentumod, egy különleges hallás segít abban, hogy a hívatásodat éld. Szerinted mindenki kapott valamit, ami segíti őt, hogy a hivatását élje?
Szerintem igen.
Az EMK tud abban segíteni, hogy valaki megtalálja a talentumot magában?
Az erős szándék, ami segíthet. Belső elköteleződésre van szükség, hogy igen, én ezt szeretném megtalálni és ha ez megvan, akkor például az EMK is segíthet megtalálni, pontosan mi is az.
Szentpéteri Julianna